A rövid válasz a fenti kérdésre

Képalkotás (videó) szempontjából ma már gyakorlatilag nincs különbség a dóm- és csőkamerák között.

A valós háttérinformációkat tartalmazó (hosszú) válasz

A hosszú választ már csak az olvassa el, aki tényleg a legjobb, igényeinek leginkább megfelelő kamerát akarja kiválasztani, és nem bánja, hogy egy villanásnyi betekintést nyer a kamerás biztonságtechnikai (ún. CCTV) rendszerek történelmébe.

Történelemi villanások

A történelemről csak annyit, hogy az ún. „csőkamera” és a mai értelemben vett „dómkamera” az elmúlt kb. 20 év gyermeke. Azt megelőzően külön-külön lehetett kamerát, hozzá optikát, a felfüggesztést lehetővé tevő eszközöket (konzol), és a fizikai védelmét biztosító kameraházat (és számos egyéb részegyeséget) beszerezni. A mai „csőkamerák” formavilági elődje azok a kameraházak, melyekkel ma is találkozhatunk irodaházakon és közterületeken. A „dómkamerák” háttere (a tényleges műszaki részleteket most elengedve) közel hasonló volt; ez esetben a kamera egy olyan kameraházba került be, melyet egy (többnyire) plexi félgömb (dóm) zárt le. A telepítőknek nem kevés extra munkát adott, hogy mindezeket összeszereljék, még mielőtt a „kamera” felkerült volna a falra (plafonra, eresz alá, oszlopra stb.).

A 90’-es és kiemelten a 2000-es évek technológiai forradalma lehetővé tette a gyártók számára, hogy az addig külön értékesített részegységeket egyetlen cső-/dómkamerába „olvasztva”, a mai kínálat zömét adó kompakt kivitelben (kamera + optika + infravörös sugárzó + kameraház + konzol + csatlakozók) dobják piacra. Ezáltal nem csak a kamerák mérete csökkent (valamelyest), de a telepítésük is jelentősen felgyorsulhatott, hiszen ma már nem kell az egyes részegységek összeszerelésével foglalkozni, így a kompatibilitási problémák száma is jelentősen csökkent. Az már csak „járulékos” hatásnak tekinthető, hogy a kompakt kamerák árszínvonala töredékére csökkent elődjeikéhez képest, biztosítva CCTV rendszerek elérhetőségét a társadalom szélesebb rétegei számára.

Csőkamera vs. dómkamera

Amint arról korábban szó esett, ma már nincs videoalkotás szempontjából jelentős különbség a cső- és dómkamerák között. A képminőség azonos, a látószög és hatótávolság szempontjából gyakorlatilag megegyeznek képességeik. Ahhoz, hogy a céljainknak leginkább megfelelő formavilágú kamerát válasszuk, néhány olyan kérdést is fel kell tennünk magunknak, melyekre nem szükségszerűen gondolnánk elsőre.

Látószögi extrémitások

A cső- és dómkamerák történelmének „hajnalán” az a többé/kevésbé valós képzet alakult ki, hogy a dómkamerák rendelkeznek nagyobb látószöggel. Ez mostanra arra redukálódott, hogy a 360°-os látószög jelentős részben a (halszemoptikás) dóm jellegű kamerák sajátossága. Valójában, szinte minden optikával találkozhatunk már úgy a cső-, mint a dómkamerák esetében. (Itt és most hagyjuk figyelmen kívül a speciális, nagyhatótávolságú kamerákat.)

Nappali kérdéskör

Rendkívül fontos figyelembe venni, hogy hova kerül fel az adott kamera. Kiragadott példával élve, olyan helyen, ahol számolhatunk erős beeső fénnyel, nem hátrány, ha a kameránk rendelkezik napfénytetővel. Ez pontosan az, aminek hangzik (mármint az esetek többségében) egy, többnyire pozícionálható (vízszintesen elcsúsztatható) lemez, ami kissé elválik a kameratesttől és védelmet nyújthat adott szögből beeső fény és (bizonyos mértékig) a hőterhelés ellen. Napfénytetővel jellemzően – de nem kizárólagosan és nem minden esetben – a csőkamerák rendelkeznek.

Éjszakai kérdéskör

Milyen messzire szeretnénk „ellátni” éjjel / gyenge fényviszonyok mellett? Különbség lehet a cső- és dómkamerák között, az éjszakai (és/vagy sötét környezetben történő) képalkotást lehetővé tevő infravörös (IR) sugárzók hatótávolsága tekintetében – ahol is csőkamerák élveznek némi előnyt. Ennek viszonylag egyszerű oka van: a dómok védő/fedő búrája – bármennyire is speciális – hajlamos a fényt úgy gyűjteni/téríteni, ami zavarhatja a hatékony (elmosódás / kifehéredés / elsötétülés mentes) képalkotást, így a dómkamerákba integrált IR sugárzók képességeit szükségszerűen korlátozzák a gyártók. Persze ez sem feltétlenül igaz…

Miért nem igaz minden esetben, hogy a dómkamerák IR sugárzója rövidebb hatótávolságú? Mert a dómkamerák sem képeznek „homogén” egységet. Vannak a „hagyományos” dómok, melyek egy plexi búra védelmét élvezik, és vannak „kvázi” dómok, melyeket az angol elnevezéssel turretnek („ágyútorony”) neveznek. Ez utóbbiak valójában „gömbkamerák”, melyeket egy speciális ültetőkeret (ami természetesen a kameracsomag részét képezi) segítségével lehet felrögzíteni/pozícionálni. A dómkamerák ezen válfaját már olyan IR sugárzókkal is képesek felszerelni, melyek felvehetik a versenyt a csőkamerába integráltakkal. Mi több, a „gömb*” kivitelű dómkamerák akár fehérfényű integrált sugárzóval is rendelkezhetnek – hasonlóan egyes csőkamerákhoz.

Elrettentés vs. diszkréció

Talán jelentős egyszerűsítésnek tűnhet, de alapvető kérdés, amikor azt vizsgáljuk, hogy dóm-, avagy csőkamerát szerezzünk be az az, hogy mit szeretnénk másodlagos célként megvalósítani. Az elsődleges cél a kiváló minőségű, a szükséges eseményeket bizonyíték erejűen megjelenítő videó/kép rögzítésének biztosítása. A másodlagos cél lehet:

·         elrettentés – a kamerák egyértelműen jelezzék, hogy itt vagyonvédelmi rendszer működik;

·         diszkréció – a kamerák minél inkább beolvadjanak a telepítési környezetbe.

Amennyiben az elrettentés a célunk, akkor a csőkamera az ideális választás. Ezeket az újszülötteken kívül mindenki felismeri, tudja, hogy milyen célt szolgálnak. Ebből fakadóan az „alkalom szülte” elkövetőnek magas eséllyel veszik el a kedvét a tervezett bűncselekmény végrehajtásától. Továbbá, egyfajta visszatartó erővel bírnak, így a kisebb súlyú „rendetlenkedéseket” is megelőzhetik.

Azonban ha diszkréten szeretnénk üzemeltetni kamerás rendszerünket, minél kevésbé hívva fel rá a „külvilág” figyelmét, akkor valamely dómkamera az, amiben érdemes gondolkodnunk.

Igen ritka az a környezet, ahol a csőkamera tekinthető diszkrétebb megoldásnak. A dómkamerák kevésbé válnak el a telepítési felület síkjából, könnyebben rejthetők. A „hagyományos” dómok sok esetben akár álmennyezetbe is besüllyeszthetők, így már csak maga búra az, ami kiemelkedik a felületből.

Más megközelítéssel élve, a csőkamerák esetében azonnal látszik, hogy a kamera merre néz, kb. mit láthat. A dómkamerák esetében ez kevésbé nyilvánvaló, különösen nagyobb távolságból. (Itt is átmenetet képeznek a „gömbkamerák”, melyek hagyományos dóm társaiknál jobban felfedik, hogy mit is figyelnek valójában.)

Szabotázs

Természetesen kevés az a kamera, ami minden fizikai behatás ellen védett, de a dómkamerák (még az ún. nem vandálbiztosak is) felépítési sajátosságaikból fakadóan kevésbé érzékenyek a szabotázs egyes fajtáira. Nevesen egy csőkamerát, ami kézzel, esetleg rövidebb (pl.) bottal elérhető helyen van, viszonylag könnyen másfelé fordíthat az „arra hajlamos egyén” és máris nem azt rögzíti a rendszerünk, amire nekünk szükségünk lenne.

Dómkamerák esetében az elfordítás szinte kizárt. Egyes vélemények szerint a „gömbkamerák” esetében szintén lehetséges az elfordítás, de ehhez az kell, hogy kézzel elérhető legyen a kamera és a pozíciórögzítő csavarok ne legyenek kellő mértékben meghúzva.

Egyes „gömbkamerák” (és néhány csőkamera) gyenge pontja lehet a fókuszelállítás lehetősége; amennyiben „kézközelben” (alacsonyan) vannak és „rossz szándékú látogató” rendelkezik (pl.) csavarhúzóval. Amennyiben a kamerák extrém kompaktságára tekintettel a fókuszbeállítás kivezetett csavarok segítségével történik és ezek a beállító csavarok a telepítést követően bárki számára látható/elérhető pozícióban maradnak, elállításuk nem jelent nagyobb kihívást. A hagyományos dómok esetében erre nincs lehetőség.

Tehát, a „laza”, egyetlen kézmozdulattal elvégezhető szabotázs (elfordítás), kifejezetten a csőkamerák gyenge pontja. Természetesen a letakarás, festékszórózás (szélsőséges esetben 10 kg-os kalapáccsal leverés, esetleg lőfegyverrel kilövés) stb. szabotázs akciók ellen egyik formatípus sem 100%-ban védett – de a beépített képtartalomelemző funkció riasztást generálhat ezen esetekben is.

Egyéb – hova és hogyan

Nem mindegy, hogy mit és hogyan szeretnénk ellenőrizni: egy udvart, vagy ajtót (megfigyelve a ki-/belépőket), vagy egy falsíkot – figyelve az annak mentén zajló eseményeket. Elsődlegesen az utóbbi esetben, különösen, ha a falra kívánjuk telepíteni a kamerát; továbbá akkor, ha egy relatíve nagy területet kívánunk megfigyelni (jobbára beltéri telepítés esetén) és ezért plafonra és/vagy magasan elhelyezkedő vízszintes felületre kerülne az eszköz a jobb áttekintőkép érdekében, kerülhet reflektorfénybe a cső-/dómkamera kérdés.

Egyes vélemények szerint, a dómkamerákat közvetlenül (fordítókonzol nélkül) falra telepíteni ellenjavallt. Kétségtelen, hogy alapértelmezetten plafonon (eresz alatt stb. – azaz vízszintes síkra telepítve) „érzik magukat” a legjobban, képességeik javát ilyen pozícióból biztosítják. Továbbá az alacsony (laposabb kivitelű) dómkamerák esetében, amennyiben falra telepítjük, problémát jelenthet (pl.) az éjszaka a falról visszaverődő infravörös fény, illetve nehezebb lehet célterületre pozícionálni. Azonban a kérdés közel sem a „kőbe vésett törvények” közé tartozik. Fontos pontosan felmérnünk a telepítési feltételeket és a megfigyelendő területet, és ismernünk kell az adott dómkamera pozícionálásának korlátait (kamera modul elforgathatósága), egyéb fizikai paramétereit (pl. mennyire „lapos”) stb. Amennyiben bizonytalanság merülne fel, egy fordítókonzollal máris lehetővé válik a vízszintes telepítés, biztosítva az „otthonos környezetet” a kamera számára.

Szintén egyes vélemények szerint, a dómkamerák telepítése nehezebb. Ezt abból vezetik le, hogy ezen eszközöket „plafonra” kell telepíteni. Mint az fentebb már kiderült, közel sem biztos, hogy kizárólag plafonra kell és lehet. Bár kétségtelen tény, hogy „plafon munkák” (fúrás, csavarozás, kábelezés) közben igen sokat kell létrán állva felfelé nézni, ami nem az ember természetes nézőpontja.

A fentieket alapul véve, a jellemzően (de nem kizárólagosan) függőleges síkra telepített csőkamerák telepítése (a kapcsolódó munkafolyamatokat itt és most lecsupaszítva és egyszerűsítve) valamelyest könnyebb, célterületre pozícionálásuk egyszerűbb lehet.

Ismételten hangsúlyozni szükséges, hogy a gyakorlat szerint, mindkét főbb forma típus alkalmazható közel minden telepítési környezetben, mindössze bizonyos felhasználási esetekben viszonylagos előnye lehet egyiknek, vagy a másiknak.

Összefoglalva

A cső- és dómkamerák közti különbség ma már leginkább felhasználás másodlagos céljában (elrettentés/diszkréció) érhető tetten. Kül- / beltér vonatkozásában az állapítható meg, hogy bármelyik telepíthető „bárhová”, de a jelenlegi tapasztalatok és a funkcionális sajátosságok alapján csőkamerákat jellemzően kültérre telepítenek, míg dómkamerákat beltérre (és épületek külső falára). Kiemelten fontos, hogy az adott kamera beszerzés előtt döntsük el, hogy mi lesz a másodlagos célunk; illetve a telepítési környezet megkívánja-e az egyik/másik típus (pl. napfénytetős csőkamera) alkalmazását.